„Remélem, bármilyen módon, de tudom segíteni a felkészülésüket”
– Hogyan fogadtak a válogatott játékosok?
– Nagyon kedvesek és befogadóak voltak. Az első két hétben összesen 10-en voltunk játékosok, ami egy családiasabb hangulatot teremtett, ennek nagyon örültem. Szerencsére voltak olyan srácok, akiket régebbről ismertem és jó a kapcsolatunk, például kapustársammal, Bányai Márkkal sokat edzőtáboroztam együtt a KSI-ben, de akikkel először találkoztam személyesen, azok is nagyon rendesek voltak. Például egy volt szegedi játékos, Manhercz Krisztián a múlt héten vitt is edzésre, mert kiderült, hogy egy utcára lakunk egymástól.
– Jut idő a pihenésre?
– Szerencsére sokat tudok foglalkozni a vízilabdával, kicsit furcsa volt belegondolni a bajnokság befejezése után, hogy több szünetem lesz a nyáron. A viccet félretéve nyilván fontos a pihenés, be is van tervezve egy pár napos nyaralás a közeljövőben, hogy töltődhessek, de 100%-ig nem állok le a mozgással. Természetesen tartom a kapcsolatot Kiss Csabival, akivel megbeszéltük, hogy ha szükség van rá, akkor az én pihenőidőszakomat egy kicsit megváltoztatjuk az olimpiai felkészülést figyelembe véve.
– Mit vársz a következő szegedi idénytől?
– Remélem, hogy az idei célokat még inkább túl tudjuk majd szárnyalni. Az idei keretünk pár poszton tér majd el a tavalyitól, egyre összehangoltabbak leszünk, és ugyanolyan fiatalos győzni akarással és vagánysággal ugrunk a medencébe minden találkozón. Itt szeretnék még köszönetet mondani a távozóknak nemcsak a munkájukért, hanem az emberi kvalitásaikért is. Nekik sikerekben gazdag karriert kívánok, és remélem, valamilyen formában még találkozunk. Hajrá, Szeged!
