A bajnokságban jelenleg szünet van. A magyar válogatott világkupameccseket játszik, így most nincsenek bajnoki összecsapások. Csapatunk gőzerővel edz, legközelebb március 18-án (szombat) idegenben az UVSE otthonában szerepel. Csapatunk vezetőedzőjével, Kiss Csabával beszélgettünk.
– Jó jött nekünk ez nagyobb szünet?
– Azt gondolom, igen. Nem a játék miatt, hanem mert nagyon sok beteggel és sérülttel voltunk tele, így remélem, hogy ebben a hosszabb időszakban ők tudnak gyógyulni, regenerálódni. A játékunkon sem éreztem, hogy iszonyatos lendületet törtünk volna meg, bár az utolsó meccsünk a KSI ellen nagy különbségű győzelem volt, de ez a szünet nekünk most inkább pozitív, mint negatív.
– Nézzük az eddig szereplésünket: mennyire vagy elégedett a csapattal?
– Ha kifejezetten csak a tabellát és a gyűjtött pontjaink számát nézem, akkor nem lehetek elégedetlen. Ha nem nézek a tabellára, csak a játékunkat látom, akkor elégedetlen vagyok, és ki is derül, hogy lehetne több pontunk és állhatnánk máshol a tabellán. Hektikus még mindig a játékunk, nagyon szép dolgokat csúnyák követnek. A szezon hátralévő részének éppen az a célja, hogy próbáljuk ezt stabilizálni és ne legyünk ennyire hullámzók. Van még előttünk bőven munka.
– A tavalyi szezonhoz képest miben fejlődtünk?
– Fizikálisan mindenképpen, rengeteget léptünk ebben előre és a játékunk is gördülékenyebb lett, automatizálódtak azok a taktikai elemek, amelyeket tavaly és idén is játszottunk, ebből sokkal többet visszakapok. A labdasebességünk sokkal jobb, gyorsabb, talán ennek is köszönhető, hogy több a hiba. Mivel felgyorsult a játékunk, így sokkal gyorsabban kell dönteni, viszont egyelőre még nagyon sok a rossz döntés.
– A keretre pillantva megállapítható, hogy nagyon fiatal csapat vagyunk.
– Talán ez lehet a mentség, hiszen az átlagéletkorunk nagyon alacsony, Sánta Dani rangidősnek számít, és még ő sem idős vízilabdás. Ez egy jó dolog, ez a klub filozófiájával összepasszol. Fiatal játékosok alkotják a keretet, nálunk nincs válogatott és külföldi játékos, viszont saját nevelésű annál több. Ezt kell összegyúrni jó csapattá. Jelenleg ez működik, jól beilleszkedtek a saját nevelésű játékosok.
– A szezon legnagyobb pozitívuma, hogy a közönség visszatalált a lelátóra!
– Nagyon fontos szegmense ez a szegedi vízilabdának, hiszen játékos koromból emlékszem arra, amikor a sátor alatt telt házas meccseket játszottunk, akár egy Eger ellen, vagy éppen a nemzetközi kupában. Az a cél, hogy még többen jöjjenek el a meccseinkre, ehhez elengedhetetlen, hogy szórakoztató legyen a játék és legyen győzelem. Próbáljuk ezt a kettőt megvalósítani.
– Rutinosabb edző lettél?
– Egy évvel biztosan! Hogy ez mennyire érződik, mit tapasztalnak belőle a játékosok, az más kérdés. Én úgy gondolom, hogy fejlődtem. Ez egy más világ. Bármennyire is úgy gondoltam játékosként, hogy ez a vízilabda ugyanúgy a partról, mint ahogy a vízből, de nem. Nem mondom, hogy másik sportág, de egy egészen más nézőpontot igényel, mint játékosként. Sokkal alaposabban kell foglalkozni magával a játékkal, sokkal több időt is vesz igénybe, és nagyobb kihívás is, de nagyon szeretem.
– Élvezed a munkát?
– Minden napját. Akár a játékról van szó, a felkészülésről, vagy csak egy úszásról. Jó visszajelzés nekem is, hogy mire miként reagálnak a játékosok. Mi az, amit még kérhetek tőlük, de mi az, ami már soknak tűnhet. Ez is egyfajta a játék. Szerencsére még frissek az élményeim játékos koromból, így még tudok az ő fejükkel is gondolkodni, próbálok nekik segíteni, irányt mutatni, hogy mi lehet az a hozzáállás, mentalitás, amellyel a legtöbbet ki tudják hozni magukból.
