110 éve a Tiszában fogant a szegedi vízilabdasport, akarom mondani vízipóló, hiszen a múlt század derekáig ekképpen emlegette a sportágat a testedzésben jártas közvélemény. A játék helyi szerelmeseinek próbálkozásait első ízben a Délmagyarország említette. A lap 1912. június 9-i számában a partfürdő megnyitásáról írt cikkben arról számoltak be, a népszerű fürdőhelyen milyen sportokat gyakorolhatnak a vendégek, s a felsorolásban ott szerepelt, hogy „időnkint vízipóló-mérkőzést is rendeznek.” Augusztusban ismét részletes tudósítást közölt az újság a tiszai víziéletről, amelynek legnépszerűbb helyszínei az úszóházak, illetve akkori szóhasználat szerint az uszodák voltak: „A vízre épített uszoda két részre van osztva. Két tábla jelzi: ez a férfiaké, ez a rész a nőké. A megkülönböztetés azonban csak formai, mert a derékig érő vízben mindkét nem együtt hancúrozik. Egy helyt vízipólót játszanak, más helyt deszkahintán sorakozik a fiatalság.”
Az év szeptemberében egy pár szegedi úszó társult és a Szeged tanácsától engedélyt kért arra, hogy a városi gőzfürdő – a mai Anna fürdő – úszómedencéjét kedd és pénteki napon engedje át úszó tréning és „póló-játék” céljaira. A tanács engedélye után élénk úszóélet indult meg. 1912. november elsején az újság a kezdeményezés sikerét hirdette, sőt még nagyobb részvételre buzdította a település lakóit: „Úszóink a városi gőzfürdő uszodájában a tél folyamán is minden kedden és pénteken reggel 6-8-ig rendszeresen treníroznak és vízipóló mérkőzéseket tartanak. Fontos a Szegeden meglehetősen elhanyagolt úszósport föllendítésére, hogy úszóink télen is trenírozzanak úgy, hogy nyáron, a Tiszán nagyobb szabású úszóversenyeket rendezhessenek. Ezen cél elérésére fölhívjuk a vízisport iránt érdeklődőket, hogy a kedd és pénteken reggeli 6—8 óráig tartandó úszótréningeken, pólómérkőzéseken és vízi-játékoknál minél többen jelenjenek meg.”
Az önszerveződés új szintre lépett 1913. január 10-én, mikor a Royal-kávéházban a Szegedi Testgyakorlók Köre úszószakosztályt alapított. Az úszók irányítását Tóth Jánosra, a Ferencvárosi Torna Club Szegedre települt hosszútávúszójára, míg a vízipólósok vezetését Berke Árpádra bízták. Bő egy évvel később a nyáron a tiszai Regdon uszodában, télen a városi gőzfürdőben rendszeresen tréningező társaság úgy döntött, önállósodik. 1914. március 16-án a Kass-vigadó sakktermében megalakult a Szegedi Úszó Egyesület (SZUE), elnöknek dr. Lévay Ferenc ügyvédet választották meg. Hiába szőttek nagy terveket, hogy a partfürdőn versenyeket rendeznek, közbeszólt az első világháború, és éveken keresztül életjelet sem adott magáról a szegedi úszósport.
Legközelebb 1918 júniusában hallattak magukról: akkor Barcsay Károly gyógyszerész lépett az elnöki székbe. Augusztusban úszóversenyt rendeztek a Tiszán, az ifjúságiak 100 méteres versenyét a SZUE-ban pallérozódó Hay Pál nyerte meg. Az úszószakosztályt akkoriban Tóth János és a háború előtt sprintversenyszámokban jeleskedő Kaszta Jenő vezette.
A következő esztendőkben minden nyáron nagyszabású úszóversenyt rendezett a Tiszán a SZUE, amelynek elnökletét 1919-től Dragodán Pál folyammérnökre bízták. 1921-től egy szénhordó uszályból átalakított úszóház lett legfőbb bázisuk, ahol öltözők, terasz, villanyvilágítás, sőt zongora is szolgálta a tagság kényelmét. Az elhivatottabb sportemberek a Rókusi, mai nevén Búvártavon is edzettek délelőttönként, holott annak vízminősége hagyott kívánnivalót maga után. Vincze István egyetemi tanár 1983-ban megjelent visszaemlékezésében azt írta, a „halak etetésére szolgáló rothadó húscafatok” között tréningeztek a SZUE kiváló úszói a Rókusi tavon.
1921. augusztus elseje a szegedi vízilabdasport bemutatkozásának elsőként dokumentált dátuma. A másnapi Délmagyarország írta meg ugyanis, hogy „a Szegedi Úszó Egyesület tagjai tegnap Orosházára rándultak át, hogy az ottani OTK meghívásának eleget teendő, vízipóló mérkőzést játszanak az OTK csapatával. A 14 percig tartó verseny, főként a lehetetlen pályaviszonyok következtében a vendéglátók győzelmével végződött, a mérkőzés ellen azonban a szegediek óvást jelentettek.” A korabeli szabályok alapján egy vízipóló mérkőzésen 2-szer 7 perc volt a tiszta játékidő, 3 perces félidei szünettel. A vízmélységnek legalább 1,4 méternek kellett lennie. A pálya hossza 18-27, szélessége 10-20 méter lehetett.
Az úszók szorgalmuk és kitartásuk eredményeként 1921 augusztusában a tatatóvárosi országos úszókongresszuson a legjobb vidéki csapatnak járó Szent István-díjat is elnyerték. A viadalon Hay és Csapó mellett a 14 éves Hullmann László is dobogóra állhatott. A siker mégsem hozta el az üdvösséget, jóllehet hazaérkezésükkor a város hatósága díszhintóit küldte elébük. Másnapra azonban tisztújító közgyűlést hívott össze az egyesület. A történtekről a Szeged című lap írt beszámolót: „Az úszók megdöbbenéssel látták, hogy közülük a tisztikarba és választmányba úgyszólván senkit sem kandidáltak. Még az úszószakosztály vezetését sem bízták úszóra, és azt látták mindebből, hogy őket, kik a legutóbbi diadalukon túl is annyi dicsőséget szereztek az egyesületnek, és akikért az egyesület van, teljesen mellőzik. Miután így még a sportolás terén sem látták további előremenetelüket biztosítva, anélkül, hogy az elébük tett listára szavaztak volna, az összes úszók és híveik, mint egy ember, felálltak és elhagyták a közgyűlést.” Ennél tovább ment egy országosan terített újság, a budapesti kiadású Sporthírlap, amely szeptember 8-i számában igen elmarasztaló cikket közölt a témában: „A SZUE-ben már régen két pártra szakadtak a tagok: sportolókra és nem sportolókra. Voltak olyanok, akik minden szabadidejüket trenírozásra használták fel, hogy egyesületükre dicsőséget hozzanak. A többségnek azonban kényelmetlen volt a klubházban folyó nagy munka, ők kaszinóéletet akartak élni és az úszóknak állandó kellemetlenségeket szereztek. Míg a házat szórakozásra alkalmassá tették, feldíszítették, zongorát állítottak, villanyt vezettek be, addig arra nem jutott pénz, hogy az elszakadt pólólabdát bevarrathassák…A mulatópárt nagy számbeli fölényénél fogva, az egyesület vezetésétől mindjobban elszorította a sportembereket, ellenük különböző formákban állandó támadásokat intéztek és azon voltak, hogy a hegemóniát teljesen magukhoz ragadják.” Egészen novemberig kellett várni, hogy elsimuljon az ellentét, akkor ugyanis a Tatán is remeklő Somlyódy Ferencet bízták meg az egyesület titkári és az úszószakosztály vezetői feladatainak ellátásával.
A csörte nem marad következmény nélkül, hiszen 1922-ben új úszóegyesület alakult: a Tisza Úszó Egyesület. Glöckner József alapította és nagy anyagi áldozatokat is hozott klubjáért. Egy-két évig rivalizált a TUE a SZUE-val, de amikor az alapító egy baleset következtében elhalálozott, a TUE felbomlott, tagjai a patinásabb Szegedi Kerékpár és Testgyakorlók Körébe léptek át. Ezekben az esztendőkben a SZUE úszója volt Knézy Jenő is, a 2003-ban elhunyt televíziós sportriporter édesapja.
1922 júliusában az Orosháza-Gyopárosfürdőn rendezett Körös-kerületi úszóbajnokságon tűnt fel először a 15 éven aluliak mezőnyében Wanie Rezső, a 12 év alatti korcsoportban pedig Wanie András, akik később meghatározó alakjai lettek a szegedi vízipólónak. 1923-ban Tolnaffy László követte őket, aki több úszóversenyen jó eredményt ért el. Egy évre rá, júliusban Szegeden, a Tiszán kialakított pályán Hay Pál öccse, a 15 éves Ferenc nyerte meg az ifjúságiak 100 méteres gyorsúszó versenyszámát.
Békéscsabán rendezték a sportági szövetség ötödik úszókongresszusát 1924 augusztusában, és itt mérettette meg magát először nagyobb mezőnyben a Szegedi Úszó Egyesület vízipóló csapata. A vidéki gárdáknak kiírt viadalon végül 7 együttes – az Egri MOVE SE, a Miskolci VSC, a Debreceni UE, az Egri TE, az Orosházi TK, a Soproni Pannonia UE és a SZUE – versengett, mert a helyszínen a Baja és a Jászberény visszalépett. A szegediek a selejtezőben az orosháziakkal csaptak össze, és 4-1-es félidő után 6-1-es vereséget szenvedtek. A vigaszágon az ETE következett, de ott sem termett túl sok babér, az egriek ugyanis 7-1-re győztek. Ugyanakkor az úszókongresszus egyik legnagyobb szenzációját a 16 éves Wanie Rezső szolgáltatta, aki a 100 méteres versenyszámban 1 perc 8 másodperces időeredménnyel győzött. A SZUE tehetsége pár hét múlva Budapesten is sziporkázott, ahol magyar-német úszóverseny keretében, a 400 méteres főversenyben legyőzte a nagy favoritként induló Szigricz Gézát, ennek a távnak magyar bajnokát. A Délmagyarország ódákat zengett az ifjúról: „két esztendő óta nézzük gyönyörű fejlődését ennek a minden tekintetben kitűnő diáknak, aki izmos és karcsú, mint egy kölyök-párduc, egyike a piaristaiskola legjobb tanulóinak, jónevelésű, szerény modorú és legfőképpen naiv nagy gyermek. Apró kora óta a Tiszán él, ameddig az időjárás megengedi, az első melegebb tavaszi naptól az utolsó őszi verőfényig.”
Az újabb vízilabda eseményre egy évet kellett várni. Ismét Békéscsaba volt a helyszín 1925. július 26-án, mikor megint az Orosháza volt az ellenfél egy meghívásos úszóverseny keretében, ám ezúttal történelmi sikernek örülhettek a szegediek. Az OTK-t 7-1-ra náspángolták el, a félidőben már 3-0-ra vezettek. „Szép stílussal, leleményes értelmes játékkal biztosan győzte le a SZUE csapata, nem kis meglepetésére a közönségnek. A legjobb ember Vágó (SZUE) volt. Ő lőtt 3, Wanie 2, Hullmann 2 gólt… A mérkőzést Hay Pál, illetve Somlyódy vezették le” – tudósított két nappal később a Délmagyarország. Egy hét múlva a szegedi Rókusi tavon felállított pályán került sor a visszavágóra. Az orosháziak itt 7-0-s vereséget szenvedtek. A Délmagyarország külön kiemelte: „a verseny folyamán különösen feltűntek ifj. Wanie Rezső, a nemrég elhunyt Wanie Rezső ügyvéd fia, aki mindinkább igazolja atlétikai hivatottságát, továbbá Vágó Sándor, akinek képességeiről és eredményeiről sokat írtak a jugoszláviai magyar lapok, mert Vágó szabadkai gimnazista volt, aki most épp azért volt kénytelen a kellő tréning híján kiállni, mert magyar gimnáziumi vizsgára kell készülnie.”
Az igazi erőpróba 1925 augusztusában következett. Az éves vidéki úszókongresszusnak Kaposvár adott otthont, amelynek vízipóló bajnokságára az esztergomi és egri MOVE, a SZUE, a házigazda Kaposvár, a Soproni Pannónia, a Bajai SE, a DUE, az ETE, a TAC és a Miskolci Vasutas SC, összesen 10 csapat nevezett. A szegediek a selejtezőben az Esztergomot 9-2-re múlták felül, majd a vendáglátó somogyiakat 19-0-ra. Nemzeti Sport külön megjegyezte, hogy a Gál Tibor, Tolnaffy László, Hay Ferenc, dr. Csapó Ödön, Hullmann László, Wanie Rezső és Vágó Sándor összeállítású csapat „a bajnokság egyik favoritja.” A Baja ellen vívott elődöntőben a fiatalabb Wanie fivér, a 14 éves András is szerepet kapott. „Az öreg bajai csapat (három doktor is van köztük) meghódolt a fiatal, gyors szegedi legénységnek. A mérkőzés erős iramban folyt le, no, ám akaratlan durvaságok rontották a játék nívóját. Egy ilyen szabálytalanság miatt megítélt négyméteresből éri el a SZUE a játék elején Wanie I. révén a vezető gólt. A 8. percben Wanie kiáll, ennek ellenére Szeged Vágó révén ismét eredményes. (2:0.) Vágó különben a csapat legjobb embere, ki ha nagyon erőlködik, majdnem Homonnay ll.-féle játékot produkál.” – tudósított a Nemzeti Sport. A cikkből kiderült, hogy a 7-0-ra megnyert mérkőzésen Wanie Rezső 5, Vágó 2 gólt szerzett. A fináléban az egri MOVE SE-val mérkőztek meg a szegediek, de a korábbiaktól eltérő felállásban. A Gál, Szabó, Hay, Tolnaffy, Vágó, Wanie I., Hullmann összetételű gárda kapcsán úgy fogalmazott a Nemzeti Sport, hogy „a MOVE komplett legénységével szemben a SZUE felforgatott csapatot állított szembe… A játék szemet gyönyörködtetően folyik. Mindkét csapat tagjai nagyszerűen úszó, jó technikájú játékosok. A tribün nagyszámú egri drukkere – erősen bízva a további eredményekben – fölényesen húzza a Szegedről lerándult publikumot.” A Tisza-partiak helyzetei sorra kimaradtak, és ezt meg is büntették az egriek, öt gólt lőttek sorozatban. A lap azt írta: „ehrengoal”, azaz becsületgóllal ért véget a döntő. Az Eger kapufát lőtt, aztán „Vágó hosszú passzt ad előre, már-már korner vonalon túl van a labda, de Wanie eléri és oldalról élesen kapuba csavarja.”
A kaposvári produkció után a Délmagyarország Wanie Rezsőt és Vágó Sándort magasztalta. Utóbbi kapcsán részletezték: „Szabadkáról, tehát a szerbek prédájául jutott magyar területről futott vissza Szegedre, szüleinek régi lakhelyére… Mivel most magyarországi iskolai vizsgálatra kell Szegeden készülnie, a tréningben persze elmarad, de a minapi szegedi úszóversenyen, főleg a vízipólóban nagy és szép sikere volt… Vágó fiatalsága mellett a legjobb ígéret és bizonyos, hogy nemsokára az ország bajnokai mellett fogjuk találni. Energikus játékos, aki kitűnő taktikai és helyes kezelési érzékével, és félelmetes dobásaival sokszor veszélyezteti az ellenfél kapuját.”
A szakmai elismerés sem maradt el az idény végén. Mindkettőjüket, valamint szegedi csapattársukat, dr. Csapó Ödönt is meghívták a vidék válogatottjába azon a nyáron. 1925. augusztus 23-án Budapesten a 14 tagú magyar nemzeti csapat egyik fele Belgiummal, a másik fele a vidék legjobbjaival találkozott. A belgák elleni derbi 7-2-es magyar diadallal ért véget. A budapestiek pedig 10-3-ra győzedelmeskedtek a vidékiek felett. „A vidéki csapat minden tréning és összeszokottság nélkül állt ki. Szombaton volt ugyan egy Homonnay II. által kiválóan vezetett tréningje, de akkor sem a tulajdonképpeni pályán, hanem két tréningkapu közt játszottak. Ez a körülmény természetesen erősen meglátszott a csapat teljesítményén, mely, bár igen tehetséges egyéni játékosokból állott, mégsem tudott magára találni a mérkőzésen. Megfelelő tréninggel egyenrangú ellenfelei lehettek volna a budapestieknek. Legjobbja Wanie, Vágó és Bitskey II. volt” – számolt be a Nemzeti Sport. A vidékiek 3 góljából kettőt a szegedi Vágó szerezte. A szeptemberben kezdődő tanévben a szegedi Baross Gábor Reáliskolában a testgyakorlásban tanúsított kiváló előmeneteléért a Bácska Sport Kör részéről Vágó Sándor egy póló labdát kapott.
Bíró Dániel
